Turza Sándor - Egy érzés

Turza Sándor

Egy érzés 

Oly nehéz ma szépen beszélni,
szó rózsák nyílnak mindenütt,
ideges ember, ki fáradt, másik
arcába üt.
Eltört, elveszett utak, sok
megátkozott pillanat, könny,
gyönyör, élet adta percek,
halódó, gyötrődő lelkek,
gazdasági fertőben megélt szerelmek.
Hogyan mondjak szépet,
miről meséljek a jövő gyermekének?
Vetíthetnék elé hitegető víziót,
de halódni látom a földet a folyót.
Az ember csak mása régi magának,
kesernyés íze van a beszélő szájnak.
Kardvirággá válnak ajkamon a szavak,
elétek fáradt szirmokként hullanak.
Tanácsom az, merítsd fenékig a poharat,
mit az élet a kezedbe ad,
szeress, míg felkel feletted a nap,
míg maga köré gyűjti a hold a csillagokat,
míg gyertyád lángja utolsót lobban
élj szebben, jobban.
Érzed, hogy káromolni kéne, szidni,
másokat átokkal verni, mert kire
bíztad magad, magad sorsában
körbe fog vezetni, mit meg nem adhat neked
azt mind elveszi, arcodról a mosolyt,
testedről az ölelést.
Már nem csak a szó, de minden napod
kesernyés, elfogy a pillantás az üdvözlés.