Juhász Gyula
Mindig…
Mindig reménytelen
volt a szerelmem,
Mindig hívtak a nagy,
a kék hegyek,
Mindig csillaghonvágy
égett szívemben,
Mindig hűtlen voltam,
mindig beteg,
Mindig kellettek
elérhetetlen rózsák,
Örök talányok, édes
szomorúság.
Mindig nevettek,
akiket szerettem,
Mindig nevettem aki
szeretett,
Mindig csak vágytam
és sohase mertem,
Mindig csak vártam én
az életet,
Az élet elment én is
tovább mentem,
Mindig daloltam, és
mindig feledtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése