Szép Ernő - Őszi dolog; - Október; - November

Szép Ernő

Őszi dolog

 https://www.youtube.com/watch?v=m4mcfQE4XJQ

Az ősz mikor eljő
S ríni kezd a felhő,
Blériotnak szíve fáj,
Búsan, halaványon
Ül a monoplánon,
Messzi néz, hol kék a táj,
Utazó darvakkal
És más madarakkal
Ő is mintha érezné:
Nem szabad megállni,
Szállni kell most, szállni
Messzire kelet felé.

*

Október, október:
Jaj de sok szép bontóper!
Bíró elé odaállnak,
Válnak, válnak, válnak, válnak,
Csak az igazira várok,
Elveszem, és én is válok.

*

November, november:
Fölfér most már a dzsemper.
Dzsemperben a nő lejár a
Cukrászdába egy teára.
Még csak keksz se kell a léhez,
A nő csak pletykára éhes.

Pogány Zoltán - Ősznek álma

Pogány Zoltán

Ősznek álma

...Ha az ősznek álma lenne,
én lennék a legszebb benne,
lehullt levelek közt állnék,
levelek közt őszre válnék,

csupasz ágikat rám húznák,
belém nőnének a bús fák,
lennék patak, ködöt vérző,
miből gyöngyöt őszi dér sző,

sáncok közt futtatnák szelet,
mi nyári hőt végleg feled,
hófelhőket írnák légbe,
szürkén pancsolt csillag-égbe,

ősznek volnék legszebb álma,
minden valóm őszre válva,
télen, jöhet álom, bármi,
gyönyörű tavasz fog várni!

...Ha az ősznek álma lenne,
én lennék a tavasz benne,
lehullt levelek közt állnék,
tavaszi-szép rüggyé válnék...

Kassák Lajos - Fény és árnyék

Kassák Lajos

Fény és árnyék

Fény és árnyék között fekszik az árok ami elválaszt bennünket néha látjuk amint a tűz felszáll a földről aztán terebélyesen visszahull a kertekben kinőnek a virágok

fordítsd el a kulcsot a zár kinyílik

de kint a szabad mezőkön megretten az ember a vonatok elvesznek az alagutakban

messziről jöttem csontjaimban érzem a fáradtságot

utak forgása

s te sötét lepedőkön úszó nap

ki kellene szárítani a mocsarakat

kérdésmegválaszolatlanul

a hegyeken túl emlékek kísértik meg a vándort

egyedül a zöldszemű kígyó az aki elnyelhetne bennünket

egyedül a zöldszemű kígyó az aki nem apellál a józan meggondolásra

mutasd meg magad a szörnyű állatnak aki szeret téged

csönd van

esteledik.

Várnai Zseni - Vagyok őszi dallam ...

Várnai Zseni

Vagyok őszi dallam...

https://www.youtube.com/watch?v=x6M6HZgTqOg

Vagyok őszi tarlón aranyfény,
kihunyó,
csillag a nagy éjben,
villanva lehulló.
Vagyok őszi erdőn kósza szél:
kesergő,
bujdokló, kódorgó,
lengő és kerengő.
Vagyok őszi ágon falevél:
lehulló, szállongó, lepergő,
avaron elnyugvó.
Vagyok őszi égen búbánat:
felhő, szomorgó, szemergő,
lassúdan csepergő.
Vagyok őszi lápon vadmadár:
kiáltó, rikoltó, sikoltó,
vándorútra szálló.
Vagyok őszi dallam, ami sír
a szélben,
felhőben, esőben,
pergő falevélben.

Rónay György - Elült a szél

Rónay György

Elült a szél

https://www.youtube.com/watch?v=gisw8toxlPs

Nekem már mindegy. Nem érdekel a
napok forgása. Én kihulltam ebből
a világból. Süket csönd vesz körül,
s a nyomokat, amik felém vezettek,
orkán fújta be. Most elült a szél.
A ház előtt állok. Az alkonyi
napfény átvérzik a felhőkön és
az akácokra csordul. Egyre fogy
körülöttem a levegő. Szivem
szaggatottan lüktet. Kinyujtanám
a karomat, de nem bírom. Tüdőm
kihagy. A hang félúton elakad
bennem. Ez lenne a halál?
Mindegy. Nem fáj. Hisz sorra elszakadt
minden kötél. Tovább fordult a föld,
s én lemaradtam róla. Eddig a
szél még sodort. De most elült a szél.
Lehunyom a szememet. Zuhanok
gyorsuló forgással a semmibe.

Váci Mihály - Derengő

Váci Mihály

Derengő

Derengő vagy, mint felhőszűrte fény,
melynek se lángja nincs, se pontos árnya;
kimondhatatlan, mint szívben a mély
szenvedélyek szenvedő hallgatása;
és kitapinthatatlanul belém
hasítsz - nem tudom, merre fájva?

Megfoghatatlan vagy, mikor ölel
karom, mikor legfájóbban szorítlak;
beteljesült csoda - nem hiszem el,
hogy van, amit szívem Benned gyanítgat.
Léteddel magad ellen vétkezel.
Akkor hiányzol legjobban, ha itt vagy.

Csak zsongj bennem, mint elszállt dallamok,
adj merengést, mint hívó költemények.
Ölelj és altass: - már mindent tudok,
amit tudni lehet - s semmit nem értek,
Jaj! meg ne kérdezd, hogy mit akarok,
mert sírásomat nem csitítja térded.

Tóth Árpád - Ősz, ősi isten ...

Tóth Árpád

Ősz, ősi isten …

Ősz, ősi isten, gazdag és unott,
Kinek halovány ujjai közül
Aranypénz hull, s aranyaid unod,
És bú sárgáll halk mosolyod mögül,
És fonnyadt ajkad hűvös dalt fütyül,
Köszönt ma csendes, koldus rokonod,
Ki sütkérezve a bágyadt napon,
Halk, arany szekered útjába ül,
És hulló aranypénzednek örül.

Ülsz trónodon mélán és egyedül,
S nagy sárga szemed olykor lehunyod,
S nem nézel ránk a fellegek mögül,
Mikkel a tájat, rosszkedvű dohányos,
Füstbe borítod...

És bánatos és buja karnevált
Tartasz érett és fáradt parkjaidban,
A roskadó fákon tömör brokát...
De arany sípján a sötét csalitban
Zenélni kezd az elevenre vált
Ősi bánat, mely milljom éve itt van
Elrejtve rögbe légbe, fűbe, fába,
S megrázkódnak a...

Nézd, híres, kényes tüzeidből mi marad?
Ó, hogy lehet, hogy élsz? hisz minden elveszett,
S elejtett minden aranyfonalat kezed,
Mely a lét vak labyrinthusán átvezet,
Téli kemencének tapasztást... bölcsesség-sarat,
Melege nincs, de füstje könnyekig marat...
A gőgös isteneknek, ó, mi célja még veled?
Vagy tán csak arra jó tikkadt, bús lételed...

S ha már szemednek nézelődni, az se jó,
Mert fáradt s elgurulna már e bús, színes üveggolyó,
Elnézni a sok furcsa partot, merre visz a céltalan hajó,
S untatja már a fény a rajta lágy arannyal átfolyó...
Ha már a nagy tüzekből, mit az ifjúság rakott,
Bölcsességed repedt kemencéje melegül,
Melynek több a füstje, mint a melege...

Lányi Sarolta - Gyászfátyolban

Lányi Sarolta

Gyászfátyolban.

 https://www.youtube.com/watch?v=VAlkYeZQVbg

Mindig őt akartam követni,
Amit ő szeret, azt szeretni,

Vele sírni, vele nevetni,
Csak egyet, jaj, nem : őt temetni.
Nyomában futottam zihálva
S elérni nem tudtam, hiába !

Erőtlen voltam, renyhe, kába ?
Mért nem követtem a halálba ?

Fáj, fáj nagyon....Miért, hová még ?
Ha nincs erő, mit ér a szándék ?
Ki nézi röptöm, ha felszállnék ?
Rossz lét az, mely már nem ajándék.
Összeforrt sorsunk titkait
Magam viseljem, én, erőtlen ?
Lelkem jobb része kint lakik
a Farkasréti temetőben.

Mindig sajnáltam őt magamtól,
Derűs volt, fiatalabb, mint én,
Nem is években, hanem attól,
Hogy nem búsult az évek tüntén.
Előre nézett s önmagát
Mindig a harcolók közt látta,
Az életben örömet talált,
Sohasem gondolt a halálra.

Ezt én is megtanultam tőle
S ha tudom -- ő volt a nevelőm.
Ő volt az én örömem őre,
Ha rámpillantott szeretőn.
Rámtűzte végső mosolyát,
E kedves, tiszta csillagot.
Így hordom életem tovább.
Így bírom ki, hogy itthagyott.

Szabó Lőrinc - Neki az élet a szerelem

Szabó Lőrinc

Neki az élet a szerelem

Mennyit kinlódik, hazudik
szegény!
Megbujnék vele akárhol a
föld kerekén.
De neki az élet a szerelem,
nekem csak ő meg én.

Mennyit hazudik s hogy fáj neki hogy
hazudnia kell!
Más nők, s én persze csak hazudom:
nem érdekel.
Oly magasan jár, hogy a bűneit, -
azokat sem érem el.

Itthagyni? Az se segítene,
hisz őt akarom, magát;
ő se hagy el, mert nélkülem
még kisebb a világ;
akármi övé, ő mindig örök
egyforma árvaság.

Valamit keres, én őt keresem.
Mint a zene,
testtelen, bűvös bujaság
előttem a szelleme:
tud tisztán bűnözni, míg én
tisztán is vétkezem ellene,

mert énmiattam bűn csak a bűn,
én vagyok a tilalom,
aki kiváncsi életét
sohse hagyom
röpűlni, ahogy neki jó,
oly szabadon,

s mosolyát éppúgy elveszem,
mint az enyémet ő,
- mert, jaj, ellensége vagyok
és ellenségem ő:
neki minden kell, minden szerelem,
s nekem csak én meg ő.    

Baranyi Ferenc - Rózsa

Baranyi Ferenc

Rózsa

"Ha valaki szeret egy virágot, amely csak
egyetlen példányban létezik a csillag-
milliókon: ez épp elég neki, hogy boldog
legyen, ha a csillagokra pillant."

(Saint-Exupéry: A kis herceg)

Egy példány van csupán a csillagmilliókon
belőle is, aki az én egyetlenem,
tüskéit önmaguk próbájától megóvom,
hogy sose tudja meg, mennyire védtelen,

tépné csokorkötő, legelné báva bárány
s tiporná tigris is, de ő nem sejti ezt,
tüskéi - úgy hiszi - túltesznek harci lándzsán
s hogy sebzetten fut el, kibe tövist ereszt.

Így jó. A ráleső veszélyeket kivédem
és holtig meghagyom önáltató hitében,
hogy bármilyen csapást elhárít nélkülem.

Mikor szúrása ér, szisszenek, mintha fájna,
serkedő véremet ejtem sziromzatára,
hogy boldog bíbora még lobbanóbb legyen.

Kölcsey Ferenc - Derű; - Tanács

Kölcsey Ferenc

Derű

Lomb, te csörögve lehullsz;

kertem rózsája, te hervadsz;
     Fáim alatt éjszak bús szele dúlva süvölt.
Képzetem elfordúl, s a múlt örömébe merítvén,
     Barna leányka, feléd e kebel újra hevűl.
És ím rózsalepelt von el a Fantázia rajtam,
     S hesperi csillagként arcod alatta ragyog.
És kivirúl a lomb, kertem rózsái feselnek,
     S fáimat Elysion szelleme lengi körűl.

*

Tanács

Hogyha pályád ellenébe
Küzd az álnok vad gőgjébe,
S tőrt hány minden lépteden;
S nincs ki nyújtson hív oltalmat
Vészhozó ösvényeden:
Menj! s temesd el bús fájdalmad
Hol reád vár szent magány;
S vonj korlátot álmaidból,
S alkoss ideáljaidból
Szebb világot alkonyán.

Lesznai Anna - Őszi szavak; - A szó

Lesznai Anna

Őszi szavak

 https://www.youtube.com/watch?v=lcFbGpDqnSU

Mert nem vagy nálam ajkamon
Súlyosan érnek csókjaim
Sok ágon feledett gyümölcs
Magánossá piroslott kertben.

Mert nem ölelhet két karom
Belefojtom száz semmiségbe
Mint télen fázó rózsatőt
Fáradt lombok mélyébe rejtnek.

Mert elhagytál a perceket
Álmatagon ejtem a földre -
Sárgúlt tenyérnyi levelét
Juharfánk így hullatja halkan.

*

A szó

Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán virágban,
Lehet hogy könnyekben vagy könnyben -
Alszik a szó.
A nagy kérdés, a nagy könyörgés -
A kincset keltő koldusnóta,
A teljesedést termő éhség -
És csak nekem szól.

Müller Péter - Az élet ...

Müller Péter

Az élet …

Az életnek megvan a maga üteme.

Üteme van a szívdobbanásnak, a pulzusnak, a lélegzetvételnek,

gyorsuló és lassuló üteme a félelemnek, a várakozásnak, a szeretkezésnek, az évszakoknak és a napszakoknak, a magzat kialakulásának, a kivirágzásnak és a hervadásnak. Az Isten ezt gyárilag beállította. Ma a legtöbb szív összevissza kalapál, és a tüdőnk zavaros érzelmektől feldúlva zihál.

Az élet művésze sohasem a végletek, mindig a közép felé tájékozódik. Inkább kiegyezik, minthogy háborúzzon. Inkább előbb megáll, minthogy túllépjen. Még a legszenvedélyesebb szerelmében is megáll saját lényének telekhatáránál, és bevárja, míg a másik odaér. Nem gázol a birtokára. És nem rántja át magához.

Zelk Zoltán - Őszi reggel

Zelk Zoltán

Őszi reggel

Köddel takart, nyers őszi reggel

szederjes arccal, álmos szemekkel

s éhes-soványan megyen a gyárba

öreganyó.

Kezében kétnapos kenyérke,

szalonna már nem jut ebédre,

ami kevés volt, otthon maradt

a gyerekeknek.

Megfordul, mintha visszavágyna

a nyirkos udvari szobába,

hol pihegve szőke lányka alszik

és kedves szuszogása hallik…

Jaj, de soká lesz este még!

addig nem látja gyermekét.....

Csak topog a ködben, ejtett fejjel,

fák incselkednek gyönge szelekkel

s míg sápadt levél szálldos a fákrul,

anyóka sóvár szemekkel

egy rohanó villamosra bámul.

Reviczky Gyula - Az erdő

Reviczky Gyula

Az erdő

https://www.youtube.com/watch?v=_cRRbNa-jXM

Szeretem fáid zizzenését,
Rejtelmes árnyvilágodat.
Ha elgyötört a gond, a kétség,
Hün őrizték meg titkomat.
Szivemnek rejtett gerjedését
Fünek-fának ki nem beszélték.
Erdő, te jó vagy s részvevő:
Rejtsd el, ki bús és szenvedő.

Beh jó sötétzöld fáid árnya,
Ha izzó égről tűz a nap
Ha meg vagy sértve, megalázva:
Pihend ki erdőben magad.
Oh mert a harcz, a földi lárma
Elnémul e zengő magányba',
Ahonnan mit se lát szemed,
Csak szeliden kéklő eget.

Szellőtül ringó kebeledre
Boruljon, ki magányt ohajt.
A fák pajzánul enyelegve
Gunyolnak itt minden sohajt.
Kinek nem jő meg itt a kedve -
Már élve holt, el van temetve,
Ki téged, erdő, nem szeret:
Még nem örült, nem szenvedett.

Szomorúfűz - Lélek-varázs

Szomorúfűz

Lélek-varázs

 http://youtu.be/SWLLp7pMSN4

A horizonton felhők úsznak,

fénysugarak táncolnak

a fák zöld lombjai között.

Felettünk az ég kék mosolya,

bíborfényű alkonyat köszönt.

Az esthomály ringat karjaiban,

lelkemet ölelő dallamokban.

Szemedben csillagok arany sugara kél,

pilláid mögött az álmok varázsos árnya ég.

Lélek-varázs!

Végh Sándor - Kérdések

Végh Sándor

Kérdések 

Hogyan lehet, hát miért,

halványult el csillogása?

Szavainak hullása megszűnt,

mint ragyogása az

éji homályban,

sulykolt álmok között

gyűrött csodákban

nem hívén, pilláit

ejtvén, s imigyen

szorítva látását;

Felém?

Vagy mégsem akart
látni, mégsem akart
hallani, mégsem akart
merni, nem mert,
nem tudott akarni?
Nem bírt álmodni,
nem bírt hallgatni,
szívére?
Élére hajtott lepedő
ráncai között,
az elsimított nyomokra
hullott reggeli hűvösség
hideg harmatcseppjei
ridegen űzik képeit
át... a valóságba? 

 
Miért hívod vissza
érzések hűséges ebét,
amikor láncra verted
volna, ha nem vicsorítana
fogakkal, teli, torokkal
nyitott kérő száj?
Mondod: tiszta érzést
keresel, vele kelsz,
s közeledsz,
mégis miért csak
elmenni látlak?
Mondod: nyugodt
viszonyok simítják
csak lelked ráncait.
Te mondod!
"Leljen békére lelkem",
s félelmek lázforrósága
nálad rajzol mégis
bénító csillagokat
a jövő egére?
Mondod:
Pirkadat legyen!

Pócsa Józsefné - Álmatlanság

Pócsa Józsefné

Álmatlanság

 https://www.youtube.com/watch?v=p41veyFPuCs

Éjjelente házam ketrecében
Tegeződni szoktam a magánnyal.
Kényelmes ágyon a hideg télben
Csak küszködöm sok furcsa álommal.

A hiányod is itt lakik!

Bent sötét van, minden mozdulatlan,
Néha hallani egy-egy reccsenést.
A fújdogáló szél is csak halkan
Söpri a fa lehulló levelét.

A telefon is folyton csak hallgat,
Az éjjeli csend néha felsóhajt.
Kint koppanások, valaki ballag,
Kutya vonyít, hallatszik távolabb.

- Jaj, valaki meg fog halni?

Vonat zakatol, füttye felsikolt,
Fáradt, vonszolja a rakott vagont.
Arcomba világít a telihold.
Tündér a fülembe altatót dalolt.

Hajnal van, talán elalszom!

Szuhanics Albert - Az ősz egy átmenet

Szuhanics Albert

Az ősz egy átmenet

Az ősz egy szonáta,
vadgalamb, poszáta,
rigó is ráhangol,
fényhúr zeng a napból.

Az ősz egy szép festmény,
vetkőző fák testén
rozsdaszín és sárga
hulló leplek árja.

Az ősz filmként pereg,
lehulló levelek,
ködös lég, szűrt fények,
múló szenvedélyek...

Az ősz szobor-tárlat,
nézd a pucér fákat,
bokrokat... bús aktok,
bennük fájó hangok.

Az ősz elnyúló gyász,
hol a tavaszi nász?
Csíkos malac, bárány
csak múlt... sötét ármány.

Hol az érett kalász?
a gazdag apanázs,
földnek dús termése,
élők elesége?

Az ősz szimfónia,
el kell hallgatnia,
míg jő záró tétel,
vajúdás a téllel.

Vivaldi letekint,
pálcája telet int,
négy évszak zenemű,
disszonáns-keserű...

Az ősz egy átmenet,
kitérni nem lehet,
léte bús enyészet,
s változó természet...

Jurisin Szőke Margit - Szükségem van rád

Jurisin Szőke Margit

Szükségem van rád

 https://www.youtube.com/watch?v=wUxOtVwrhyc

Szükségem van rád,
mint folyónak a medrére.
Szükségem van rád,
mint a virágoknak a Nap fényére.
 
Szükségem van rád,
mint Holdnak a csillagokra.
Szükségem van rád,
mint az embereknek betevő falatokra.

Szükségem van rád,
mint kisgyermeknek az anyjára.
Szükségem van rád,
mint a kútnak kávájára.

Szükségem van rád,
mint élőlénynek a levegőre.
Szükségem van rád,
mint száraz földnek az esőre.

Rád van szükségem!
Magány gyötri szívem, rád vár.
Értelmét veszti létezésem,
nem tudok Nélküled élni már.

F. Zoltán /ILLC/ - Csillagfény

F. Zoltán /ILLC/

Csillagfény

 Valami baj van, fenn az égen,
Észrevettem, nem is oly régen,
Mikor ott jártam ahol szoktam,
S bent ragadtam egy pillanatban,

Elvesztem egy végtelen percben,
Mikor a csillagokat kémleltem,
Ám az egyik valahogy halványabb,
Mint amilyennek láttam álmaimban,

De ébren az égen csak őt néztem,
És teljesen belefeledkeztem,
Esetlen fénye úgy, de úgy elvarázsolt,
Minden más eltűnt mint a kámfor,

A világ is megszűnt már körülöttem,
E kicsiny csillagba beleszerettem,
S a baj csak annyi, odafent az égen,
Hogy ő ott van, én meg idelent.

.kaktusz - Az embert csak szeretni kell

.kaktusz

Az embert csak szeretni kell 

 https://www.youtube.com/watch?v=RAg3x0hT6eI

Tudod arra gondoltam,

az ember valamit

akkor tud megszeretni igazán,

ha vele eggyé válik,

ha benne nem csak botorkál,

nem a külső szemlélője csupán,

ha maga is táncol…

de a szerethetőségért 

megtanulni a másikat

nem is érdemes talán,

mire az ember tudná,

addigra a múltat fújná,

mire az egyik énjét

kívülről ismerné,

addigra azt ő el is veszítheti,

az újnak helyet adva …

mert egy testben

legalább két én van,

az egyiket

a szeretetlenség hozza ki,

a másikat

a szeretet nevű szentség,

a kettő egymásnak teljes ellentét,

annyi a különbség,

mint a két egyforma fa között,

ha az egyik kap elegendő esőt,

a másik pedig sivatagban él,

az egyik sínylődik,

elkorcsosul,

ragyog pedig a másik,

legszebb példánya fajtájának …

az embert csak szeretni kell,

a többi jön magától,

de megszeretni

a szeretetlen embert

nehéz nagyon,

de a varázslatos,

hogy nem a józan ész diktál,

megteszi azt

Ámor az ő nyilával…

s ha önmagába fogadják,

ha a házba beengedik,

tesz az emberrel csodát,

de olyan, mint a gyógyszer,

hatásos csak akkor,

ha vele eggyé lesz,

ha elfogadja a felkínált szeretetet,

nem csak figyeli, mint kívülálló …

a jobbik ént,

a szeretnivalót,

csak a szeretet képes kihozni,

de ahhoz előbb Ámor segítségével

 meg kell őt előlegezni.

2011. július 08.