Siktár János
Itt az ősz …
Az őszi szél fájón
fázósan sóhajt
fel a szürke, és sivár tájakon
és közben a megritkult sárga lombok
zizegnek félig csupasz ágakon
fel a szürke, és sivár tájakon
és közben a megritkult sárga lombok
zizegnek félig csupasz ágakon
nézd az avartól a talaj már sárga
lehullt leveleket hordja a szél
már csak tűlevelű fenyő őrizé,
zöld levelét és a nyárról mesél
lehullt leveleket hordja a szél
már csak tűlevelű fenyő őrizé,
zöld levelét és a nyárról mesél
A hajnal már senkit nem simogathat
többé illatos szép violákkal,
és nem is csókolgat többé már engem
sem, semmilyen gyönyörű virággal.
többé illatos szép violákkal,
és nem is csókolgat többé már engem
sem, semmilyen gyönyörű virággal.
szegény vándor sem heveredhet már le
hűst adó szírt mögé, ha Nap vakít,
hogy nyíló virágok közt kipihenje
kirándulása fáradalmait
hűst adó szírt mögé, ha Nap vakít,
hogy nyíló virágok közt kipihenje
kirándulása fáradalmait
A napsugarak is már csak gyengécske,
meleget biz nem adó fényt vetnek,
tudod az emléke már itt minden a
régmúlt és gyönyörű kikeletnek.
meleget biz nem adó fényt vetnek,
tudod az emléke már itt minden a
régmúlt és gyönyörű kikeletnek.
A kisvadak félénken kóborolnak,
mindegyikük jó rejtekhelyre lel
a sápadt Holdnak az esti ködön át
lágy ezüstje, csendesen köszön el.
mindegyikük jó rejtekhelyre lel
a sápadt Holdnak az esti ködön át
lágy ezüstje, csendesen köszön el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése