Fridli Zoltán
Valami kéne. Valami
hiányzik …
Valami kéne, valami
hiányzik
Nem adhatok mást, csak szívem csendes vallomását,
Egy szép regényt, s fagyos, hidegtél hóolvadását,
Büszke, tiszta lelkem kóbor lázadását,
Énem különös tárházát.
Valami kéne, valami hiányzik!
Ez a lélek bizony még nem kiégett, csupáncsak megégett,
Csodákról szólnak álmaim, csodákról írok meséket,
Ám az óceánjáró is kaphat léket,
Midõn az élet tüskét, éket.
Valami kéne, valami hiányzik.
S lásd, nem halt meg, még él az a kedves mesemondó bennem,
Felismerem a belsõ hangokat, hiába gyáva az érzelmem,
Ha rád gondolok, fényesen csillog szemem,
Felgyorsul dobbanásában szívem.
Valami kéne, valami még hiányzik.
Hát játssz csak szemérmes szüzet, ha azt, magának a gonosz szellemnek is kell tenned,
Vagy áhítatos prédikátort, a másvilág kapuja elõtt, ha ott kell lenned,
De ne játssz azok szívével, kik az igazat keresik benned,
Akkor se, ha a pokolba is kéne menned.
Valami kéne még, valami hiányzik.
Tudod, akkor is szeretlek, mikor szürke árnyék ül meg, amúgy kedves arcodon,
Akkor is, ha más úton jársz, ha más kísér külön utadon,
Akkor is, ha más keze simul hajadon,
Ha más feje pihen válladon.
Valami kéne, valami úgy hiányzik.
Tudom jól, hiába mész, itt maradsz örökre, hiába is búcsúzol,
Szívem magába zárt mindörökre, s lágyan átkarol,
Köréd álmokat szõ, s színes virágokat rajzol,
Bár hiányod erõsen karcol.
Valami kéne, valami hiányzik.
Lesz majd, mikor az este egyedül ér, s csak az éj, mi veled lélegzik,
Hosszú, végtelennek tûnõ, hideg teste fájdalmaddal takarózik,
Egy kéz, - pedig sok ezer nyúlna érted-, az, mi hiányzik,
Egy szív, - pedig száz is lenne - mi érted vérzik.
Valami kéne, valami hiányzik.
Szeress! Adni kell, hogy kapj. Hisz jó az úr, higgy imáidban,
S ha elõbújik az igazérzelmed nagymagányodban,
Érezned kell, veled vagyok gondolatban,
Egyaránt jóban, s rosszban.
S mi az mi hiányzik, mi az ami kéne?
Villámsújtotta, alaposan megtépázott életünk úgy is szép lehetne,
Romjaiból újjáépülõ, szép erõs, s ismét büszke vár lehetne
Ha hozna gyenge déli szél egy mosolyt mi õszinte,
Csak egy igaz pillanat legyen, mi él örökre.
Nem adhatok mást, csak szívem csendes vallomását,
Egy szép regényt, s fagyos, hidegtél hóolvadását,
Büszke, tiszta lelkem kóbor lázadását,
Énem különös tárházát.
Valami kéne, valami hiányzik!
Ez a lélek bizony még nem kiégett, csupáncsak megégett,
Csodákról szólnak álmaim, csodákról írok meséket,
Ám az óceánjáró is kaphat léket,
Midõn az élet tüskét, éket.
Valami kéne, valami hiányzik.
S lásd, nem halt meg, még él az a kedves mesemondó bennem,
Felismerem a belsõ hangokat, hiába gyáva az érzelmem,
Ha rád gondolok, fényesen csillog szemem,
Felgyorsul dobbanásában szívem.
Valami kéne, valami még hiányzik.
Hát játssz csak szemérmes szüzet, ha azt, magának a gonosz szellemnek is kell tenned,
Vagy áhítatos prédikátort, a másvilág kapuja elõtt, ha ott kell lenned,
De ne játssz azok szívével, kik az igazat keresik benned,
Akkor se, ha a pokolba is kéne menned.
Valami kéne még, valami hiányzik.
Tudod, akkor is szeretlek, mikor szürke árnyék ül meg, amúgy kedves arcodon,
Akkor is, ha más úton jársz, ha más kísér külön utadon,
Akkor is, ha más keze simul hajadon,
Ha más feje pihen válladon.
Valami kéne, valami úgy hiányzik.
Tudom jól, hiába mész, itt maradsz örökre, hiába is búcsúzol,
Szívem magába zárt mindörökre, s lágyan átkarol,
Köréd álmokat szõ, s színes virágokat rajzol,
Bár hiányod erõsen karcol.
Valami kéne, valami hiányzik.
Lesz majd, mikor az este egyedül ér, s csak az éj, mi veled lélegzik,
Hosszú, végtelennek tûnõ, hideg teste fájdalmaddal takarózik,
Egy kéz, - pedig sok ezer nyúlna érted-, az, mi hiányzik,
Egy szív, - pedig száz is lenne - mi érted vérzik.
Valami kéne, valami hiányzik.
Szeress! Adni kell, hogy kapj. Hisz jó az úr, higgy imáidban,
S ha elõbújik az igazérzelmed nagymagányodban,
Érezned kell, veled vagyok gondolatban,
Egyaránt jóban, s rosszban.
S mi az mi hiányzik, mi az ami kéne?
Villámsújtotta, alaposan megtépázott életünk úgy is szép lehetne,
Romjaiból újjáépülõ, szép erõs, s ismét büszke vár lehetne
Ha hozna gyenge déli szél egy mosolyt mi õszinte,
Csak egy igaz pillanat legyen, mi él örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése