Lányi Sarolta - Gyászfátyolban

Lányi Sarolta

Gyászfátyolban.

 https://www.youtube.com/watch?v=VAlkYeZQVbg

Mindig őt akartam követni,
Amit ő szeret, azt szeretni,

Vele sírni, vele nevetni,
Csak egyet, jaj, nem : őt temetni.
Nyomában futottam zihálva
S elérni nem tudtam, hiába !

Erőtlen voltam, renyhe, kába ?
Mért nem követtem a halálba ?

Fáj, fáj nagyon....Miért, hová még ?
Ha nincs erő, mit ér a szándék ?
Ki nézi röptöm, ha felszállnék ?
Rossz lét az, mely már nem ajándék.
Összeforrt sorsunk titkait
Magam viseljem, én, erőtlen ?
Lelkem jobb része kint lakik
a Farkasréti temetőben.

Mindig sajnáltam őt magamtól,
Derűs volt, fiatalabb, mint én,
Nem is években, hanem attól,
Hogy nem búsult az évek tüntén.
Előre nézett s önmagát
Mindig a harcolók közt látta,
Az életben örömet talált,
Sohasem gondolt a halálra.

Ezt én is megtanultam tőle
S ha tudom -- ő volt a nevelőm.
Ő volt az én örömem őre,
Ha rámpillantott szeretőn.
Rámtűzte végső mosolyát,
E kedves, tiszta csillagot.
Így hordom életem tovább.
Így bírom ki, hogy itthagyott.