Kassák Lajos
Fény és árnyék
Fény és árnyék között
fekszik az árok ami elválaszt bennünket néha látjuk amint a tűz felszáll a
földről aztán terebélyesen visszahull a kertekben kinőnek a virágok
fordítsd el a kulcsot
a zár kinyílik
de kint a szabad
mezőkön megretten az ember a vonatok elvesznek az alagutakban
messziről jöttem
csontjaimban érzem a fáradtságot
utak forgása
s te sötét lepedőkön
úszó nap
ki kellene szárítani
a mocsarakat
kérdésmegválaszolatlanul
a hegyeken túl
emlékek kísértik meg a vándort
egyedül a zöldszemű
kígyó az aki elnyelhetne bennünket
egyedül a zöldszemű
kígyó az aki nem apellál a józan meggondolásra
mutasd meg magad a
szörnyű állatnak aki szeret téged
csönd van
esteledik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése