Grimm Piroska
Miért van
úgy, hogy őszi
alkonyatban
mikor a levelek
hullanak
Én sírok lankadatlan,
nincs vigasztalóm,
nincs jótevőm
én kitől búcsúzom ha
jaj a
kopár határ nagy a
bánatom
télre senki se vár
meleg szobával
illatos teával lelkem
jégvirágait
egyedül csokrozom …
*
Láttad-e már hogy
pihen a felhő,
hogy milyen derűs az
Ég?
Ha közeledbe lépek,
hogy reszket a sok
árny
mi alkonyatkor épp
szívemhez ér?
A szó is kevés. Új
ölelésre vár a Fény,
fáradt lépteim hozzád
visznek
s a Hold kétkedő
hunyorral rámkacsint.
Te tudod, élek,
várom, hogy Veled járjam
Álmaink erdejét.
Ott ahol puha a moha,
ahol a csók nem mostoha,
visszaadod
fiatalságom ezernyi csínjait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése