Kun Magdolna
Ősz oson a fák alatt
Letörtek már a nyári ágak,
ősz oson a fák alatt,
még a gondolat is velük hervadt
akárcsak a szép szavak.
ősz oson a fák alatt,
még a gondolat is velük hervadt
akárcsak a szép szavak.
Minden levél holt nyomában
búcsúzkodó könny remeg,
mikor éles rögök keménysége,
feszít rajtuk réseket.
búcsúzkodó könny remeg,
mikor éles rögök keménysége,
feszít rajtuk réseket.
Ilyen az ősz, ilyen gyilkos,
letépi a lombokat,
s avarágyba temeti be,
a szél tördelte gallyakat.
letépi a lombokat,
s avarágyba temeti be,
a szél tördelte gallyakat.
Mert az őszben nincs kímélet,
nincs megbocsátó irgalom,
hisz ami útja nyomát keresztezi,
ott minden-minden sírhalom.
nincs megbocsátó irgalom,
hisz ami útja nyomát keresztezi,
ott minden-minden sírhalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése