Ligeti Éva
Őszi capriccio
Szeretem az ősz halk rezdülését,
míg zizegnek a
falevelek,
nézem a ruhájuk
perdülését:
ámulok, milyen
elevenek!
Köröttem lenge szellő
sündörög,
egyszer csak váratlan
megvadul,
villámok cikáznak és
mennydörög,
esni kezd, hull
szakadatlanul.
Fénylő cseppeken a
nap mosolyog,
lombokon szétfolyó
tarkaság,
levelek ághintája
imbolyog,
felborzolt avarban
kuszaság.
Színes álmaim a
földre hullnak,
az elmúlás szelét
megérzem,
őszi fények hajamra
simulnak,
s én beleszédülök
egészen.
Az égbolt csipkés
felhőt terelget,
tengerkéksége
átszivárog,
káprázata hozhat még
szerelmet,
addig tavasz jöttére
várok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése