2017. október 15., vasárnap

Csoóri Sándor - Várom az őszi esőket; - Őszi esték



Csoóri Sándor
Várom az őszi esőket

Nem vagyok jó már semmire,
csak arra, hogy magamat tisztán lássam
a mocsárba zuhant fejek között.
Tudom, hogy sokat éltem,
de minden napomat csak félig.
Pörgött velem a föld,
a párnám alatt tücskök cirregtek,
bombák aludtak
s Isten is ott motoszkált, amikor ráért,
hogy a tollpihékből
galambot teremtsen újra.
Kiválasztottja voltam jó sokáig,
de most már ez is elmúlt.
Várom az őszi esőket,
hogy gyertyákat gyújtsak magam körül.
*
Őszi esték

Túl sok van mindenből.
Még ezekből az őszi esőkből is, amelyek
úgy zuhannak elém egymás után,
mintha valaki
egy örvénylő varjúcsapat sűrűjébe
lődözne bele.

Élettelenül hullnak körém a testek,
s megmerevedett lámpaszemekkel
nézik göcsörtös fáimat. Tollazatuk
szanaszét hever az udvaron,
s belemosódik a föld lágy sugárzásába,
bele testembe – én vagyok tán az esti udvar is?

Én, én az égi árnyékok lakóhelye, ahol nappal is
nagylábú pókok lépkednek virágaimon?
Édesem, válts meg engem, hadd legyek újra,
aki voltam: nem föld, nem világ, nem titok, hanem
aki almát hámozott neked villanyfénynél,
és válladon áthajolva
Ady Hóvár bérceit láthatta nagymessziről.

Vad tornádók táncolnak most a tengereken,
a Föld elzüllött lángelméi.
Ne engedd, hogy őrültségüket megkívánjam.
Ha estéim meghalnak is, úgy haljanak,
ahogy a szeretők, ha más választásuk már nincsen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése