.kaktusz
Az élet egy be nem ültetett
kert
Tudod arra gondoltam,
hogy kezdetben talán
az élet olyan volt,
mint egy hatalmas,
még be nem ültetett
kert,
s aki érkezik a
világra, művelésre
egy darabot kap
belőle…
ki kisebbet, ki
nagyobbat,
és az ember,
aki azt soha sem
tanulta,
kertészkedik benne...
először még nem
tudatosan,
mindenféle színes
virágot ültet bele
nagy lelkesen,
(öntözni elfelejti
sokszor)
és nem figyel
az egyre szaporodó
gyomokra,
ami bizony könnyen
terjed,
amiből egyet-egyet
kihúzni
egyszerű dolog, de a
nagy területhez
már túl sok energia
kellene,
az egésznek a
halálához vezetne a méreg…
amikor sok az
elburjánzott,
kéretlenül is
odatolakodott gaz,
akkor kiderül az
ember számára,
nem is szereti a
kertet, a sajátját,
(azt gondolja, a
szomszédé szebb lett,
pedig talán,
hogy olyannak látja,
teszi csak a
távolság)
végül az egész nem
lesz más,
mint kellemetlen
kötelesség...
hogy ne az legyen,
szeretni kéne,
de nem lehet szeretni
a gazos,
az elhanyagolt
kertet,
hacsak,
az egészből meg nem
szeret
egy szálat,
csupán egy szál neki
kedves virágot,
akkor, annak az
egynek a kedvéért
értelmet kap a
kertészkedés,
már nem csupán
kötelező tananyag,
nem a gyom lesz
a mértékadó,
hanem az az egy szál
virág,
aminek a kedvéért
szerethetővé válik az
egész világ.
2011. szeptember 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése