Gősi Vali
Földi szép
Földi szép
Mióta már, hogy
mindenre
rácsodálkozom, ami
él!
Nekem nyit virágot
mindegyik tavasz,
velem tisztul a
szürke világ,
ha közelít a tél, a
patyolatfehér.
Mióta már, hogy
elakad
a hangom, ha színes
köveket
terít elém a parti
hullám szelíden,
s a végeérhetetlen
titkok - ős-erő,
tudás - hordozóit
megérinthetem.
Mióta már, hogy
amerre járok,
előre köszön minden
faág,
testvérem mindahány
bokor,
mi elém hajol, és
lábam alól
fűszálak terelik
félénk bogarak hadát.
Mióta már, hogy
lenyűgöz e lét,
ringat a remegve
múló, bársony idő,
halkuló
szerelem-dallal andalít:
könnyebb legyen a
búcsú, ha végül
marasztal, visszahív,
a csábító, földi szép…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése