2017. október 20., péntek

.kaktusz - Nehéz a visszaút



.kaktusz
Nehéz a visszaút

Tudod arra gondoltam,
hogy sok minden a világon,
ami az ember számára fontos,
észrevétlenül, csendesen,
feltűnés nélkül párolog,
hosszú idő kell ahhoz,
hogy belemerítené a kezét a tiszta,
a jéghideg vízbe,
de már azt tapasztalja,
hogy a tároló üres,
észrevétlen tűnik el a fiatalság is,
lassan, fokozatosan, először halvány,
kicsinyke a ránc,
 észre se venni tán,
csak eggyel több a második,
hosszú évek múltával tudatosul,
vége, eltűnt az ifjúság,
talán ilyenek a nagy szerelmek,
miknek halhatatlanságában
biztos a halandó,
ha múlik, nem úgy múlik,
hogy a mindenből az ember
a semmibe beleugrik,
észrevétlen a folyamat,
ha nem úgy lenne,
 vigyázna rá jobban,
hiszen olyan fontos a szerelem,
nélküle lenni sem érdemes,
de talán, el így veszíti
az ember önmagát is,
mint a felelőtlen gyermek,
ki játszás közben észre nem veszi,
hogy a napfényről indult,
közben a sötét erdőben eltévedt,
nehéz a visszaút ,
ha egyszer az ember elhagyta önmagát,
segítség nélkül megtalálni,
szinte lehetetlen.

2010. szept. 27.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése