Szuhanics Albert - Az ősz egy átmenet

Szuhanics Albert

Az ősz egy átmenet

Az ősz egy szonáta,
vadgalamb, poszáta,
rigó is ráhangol,
fényhúr zeng a napból.

Az ősz egy szép festmény,
vetkőző fák testén
rozsdaszín és sárga
hulló leplek árja.

Az ősz filmként pereg,
lehulló levelek,
ködös lég, szűrt fények,
múló szenvedélyek...

Az ősz szobor-tárlat,
nézd a pucér fákat,
bokrokat... bús aktok,
bennük fájó hangok.

Az ősz elnyúló gyász,
hol a tavaszi nász?
Csíkos malac, bárány
csak múlt... sötét ármány.

Hol az érett kalász?
a gazdag apanázs,
földnek dús termése,
élők elesége?

Az ősz szimfónia,
el kell hallgatnia,
míg jő záró tétel,
vajúdás a téllel.

Vivaldi letekint,
pálcája telet int,
négy évszak zenemű,
disszonáns-keserű...

Az ősz egy átmenet,
kitérni nem lehet,
léte bús enyészet,
s változó természet...