Pócsa Józsefné
Álmatlanság
Éjjelente házam
ketrecében
Tegeződni szoktam a magánnyal.
Kényelmes ágyon a hideg télben
Csak küszködöm sok furcsa álommal.
A hiányod is itt lakik!
Bent sötét van, minden mozdulatlan,
Néha hallani egy-egy reccsenést.
A fújdogáló szél is csak halkan
Söpri a fa lehulló levelét.
A telefon is folyton csak hallgat,
Az éjjeli csend néha felsóhajt.
Kint koppanások, valaki ballag,
Kutya vonyít, hallatszik távolabb.
- Jaj, valaki meg fog halni?
Vonat zakatol, füttye felsikolt,
Fáradt, vonszolja a rakott vagont.
Arcomba világít a telihold.
Tündér a fülembe altatót dalolt.
Hajnal van, talán elalszom!
Tegeződni szoktam a magánnyal.
Kényelmes ágyon a hideg télben
Csak küszködöm sok furcsa álommal.
A hiányod is itt lakik!
Bent sötét van, minden mozdulatlan,
Néha hallani egy-egy reccsenést.
A fújdogáló szél is csak halkan
Söpri a fa lehulló levelét.
A telefon is folyton csak hallgat,
Az éjjeli csend néha felsóhajt.
Kint koppanások, valaki ballag,
Kutya vonyít, hallatszik távolabb.
- Jaj, valaki meg fog halni?
Vonat zakatol, füttye felsikolt,
Fáradt, vonszolja a rakott vagont.
Arcomba világít a telihold.
Tündér a fülembe altatót dalolt.
Hajnal van, talán elalszom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése