Szilágyi Ferenc - Fátum; - Végzet

Szilágyi Ferenc

Fátum

Fénysugárka után rámzuhan az éj:
Tétova béke, vagy
Perzselő szenvedély.
Önnön lágeremben
Tán szabadon járok,
Mint a rozsdás vekker,
Olykor meg-megállok.
Járatnának velem
Vidám medvetáncot,
Bocskorból kinőttem,
Nem bírom a láncot.
Hordom hősiesen
Inamban az ólmot,
Az égre tekintve
Irigylem a sólymot.
Szabad szelek szárnyán
Én is messze szállnék...
Tünde fény csalogat,
De riaszt az árnyék.

*

Végzet

temetnéd a múltat
a rég elavultat
ám de minden éjjel
örök szenvedélyjel
sebeid feltépve
menekülsz elébe
mit gondolsz felőle
elfuthatsz előle
lélek látlelete
fehéren fekete
feketén a fehér
végzeted utolér