Márai Sándor - Október vége

Márai Sándor
Október vége

A régi arany ilyen, mint az erdő.
Szemét, haja színét már elfeledtem.  
A rongyos szél jár erre csak, kesergő  
Füttyeivel, s az idő él felettem.

Rekedtes hangja volt. Most felkelek,
Olvasnom is kell, ég az őszi csillag
Szobám felett. Az erdő lombja csillog.
Mit üzensz, szenvedély? Nem értelek.