Kondra Katalin - A lángot őrizd és add tovább

Kondra Katalin
A lángot őrizd és add tovább

Az ősz bearanyozta a fákat,
a nap gyémántként ragyog. Az éjszakák oly hosszúra nőttek, hogy fázni kezdtek a csillagok.

A világ bár tele van csodával,
a sors olykor nagyon kemény.
Az lehet valóban boldog ember,
kinek szívében él a remény.

Föld nem lázad, mert lábad
tapossa. Fa nem zokog csupasz
ág miatt. Az élet akár egy látomás,
eltűnik egyetlen perc alatt.

A lángot őrizd és add tovább,
varázsold széppé az éveket.
Imádkozva taníts meg,
imádkozni minden gyermeket.

Így ha utódaid a temetőt járva
felidézik az emlékedet,
gyújtanak majd érted egy gyertyát,
s fohászt mondanak poraid felett.