Pásztor Piroska
Remény nélkül
Ne bízz, szólít a
gondolat,
az élet álnok és hazug,
mit otthonodnak hiszel,
börtönöd, nem védő zug.
Látod, a fal is mállik,
penészt vet rá a gyűlölet,
fény sem szökik már ide be,
elinalt örökre a szeretet.
A rozsdás lakat kulcsát
a sors kérő kezedbe rakta,
és te nem vigyáztál rá,
elvesztetted, dobtad a sutba.
Levegőt szeretnél?
Hiábavaló sóhaj,
a vihart nem tudod befogni,
sem hálóval, sem szóval.
Látod, mi maradt friss
ropogós kenyeredből,
száraz morzsa, s még az is
kipereg tenyeredből.
Vized hagytad megposhadni,
most mivel oltod szomjad?
Balga ember mi lesz veled,
szegen lóg üres szíved,
felakasztva.
az élet álnok és hazug,
mit otthonodnak hiszel,
börtönöd, nem védő zug.
Látod, a fal is mállik,
penészt vet rá a gyűlölet,
fény sem szökik már ide be,
elinalt örökre a szeretet.
A rozsdás lakat kulcsát
a sors kérő kezedbe rakta,
és te nem vigyáztál rá,
elvesztetted, dobtad a sutba.
Levegőt szeretnél?
Hiábavaló sóhaj,
a vihart nem tudod befogni,
sem hálóval, sem szóval.
Látod, mi maradt friss
ropogós kenyeredből,
száraz morzsa, s még az is
kipereg tenyeredből.
Vized hagytad megposhadni,
most mivel oltod szomjad?
Balga ember mi lesz veled,
szegen lóg üres szíved,
felakasztva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése