2017. október 10., kedd

Pásztor Piroska - Remény nélkül ...



Pásztor Piroska
Remény nélkül

Ne bízz, szólít a gondolat,
az élet álnok és hazug,
mit otthonodnak hiszel,
börtönöd, nem védő zug.
Látod, a fal is mállik,
penészt vet rá a gyűlölet,
fény sem szökik már ide be,
elinalt örökre a szeretet.
A rozsdás lakat kulcsát
a sors kérő kezedbe rakta,
és te nem vigyáztál rá,
elvesztetted, dobtad a sutba.
Levegőt szeretnél?
Hiábavaló sóhaj,
a vihart nem tudod befogni,
sem hálóval, sem szóval.
Látod, mi maradt friss
ropogós kenyeredből,
száraz morzsa, s még az is
kipereg tenyeredből.
Vized hagytad megposhadni,
most mivel oltod szomjad?
Balga ember mi lesz veled,
szegen lóg üres szíved,
felakasztva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése