Paudits Zoltán
Őszi fák alatt
Őszi fák alatt
rejtőzik a nap.
Árnya végigfutja az alvó földet,
Fénye szirmot bont egy távoli felhőn,
Teste beleolvad a végtelen kékbe,
Időntúli, örök messzeségbe...
Árnya végigfutja az alvó földet,
Fénye szirmot bont egy távoli felhőn,
Teste beleolvad a végtelen kékbe,
Időntúli, örök messzeségbe...
*
Őszi sanzon
A langyos folyó nyálkás kövein
percenként loccsan a víz teste,
a hold íve mögé bújva ködként
szitál az álmos őszi este.
Házak közt, kopott macskakövek mellett
a sárgult fák mereven állnak,
tehetetlen adva át kérges testük
a fájó elmúlásnak...
A langyos folyó nyálkás kövein
percenként loccsan a víz teste,
a hold íve mögé bújva ködként
szitál az álmos őszi este.
Házak közt, kopott macskakövek mellett
a sárgult fák mereven állnak,
tehetetlen adva át kérges testük
a fájó elmúlásnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése