Albert Ferenc - Költészet ...

Albert Ferenc
Költészet…

Fájdalmán e csepp hazának
sokszor sziporkáztak tollak;
filmként pergett költők előtt
a tegnap, a ma, s a holnap,
s midőn a költő megfestett
borzalmat és keserves kínt,
sors könyvének lapjaira,
váteszi képességekkel írt.

Tollak nyomán szárnyra kapott
harc, szerelem, s a természet,
mely olykor-olykor virágzott,
és nem ritkán elenyészett.
Tündérvilág, menny és pokol,
talány, ármány, terefere;
s mezítelen áll a fényben,
a megfeszített költő lelke.

Becsomagolt a gondolat
fülbemászó rigmusokba,
s mint festő vásznán csendélet,
szókép simul papírosra.
Csodálatos vagy költészet,
s Te költő, hallhatatlan vagy;
az acélt rozsda marja szét,
de műved örökkön fennmarad.