.kaktusz
Ha azt mondom,
szeretlek
Tudod, a szeretetre
csak egy szó van,
és ha azt mondom,
szeretlek Téged, akié
a lelkem,
akié a gondolatom, ha
azt,
a lágyan körülölelő
vizet szeretem,
akkor biztosan tudom,
igaz, amit mondok
de hogy szeretem-e a
virágot?
talán ma már jobban,
mint régebben,
ma már nehezemre esne
a szabadban viruló
rózsaszálat
lakásba
kényszeríteni,
és elgondolkodtat egy
akármilyen virág is,
amelyik a rideg kő
apró résében találja
meg az életet,
a virágos mező
megsimogatja a lelkemet,
de, hogy általában a
virágot szeretem-e,
azt biztosan nem
tudom,
azért sokszor
előfordul,
hogy megfelejtkezem
róla,
hogy az állatot
szeretem-e,
azt se tudom
pontosan,
de ma már arra
gondolok,
talán helyes lenne
emberszámba venni az
állatot,
ma már a
legkellemetlenebb,
vérszívó szúnyogot se
csapnám agyon,
legfeljebb
a szemet szemért
elvén visszacsípném,
de az életét nem
veszélyeztetném,
szeretni azért nem
szeretem,
hogy az embert
szeretem-e,
pontosan azt se
tudom,
de azt igen,
hogy a bűnöst is
nagyon szánom,
nem az embert,
a körülményeket
hibáztatom,
habár ki tudja, néha
közömbös vagyok,
máskor pedig tövises
rózsástól,
haragos kutyástól,
gyarló emberestől
szeretném megölelni
az egész világot.
2008. 10. 01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése