Fazekas Miklós
Csend
(Tennessee)
Mint szó, mely
visszhangra
nem lel,
halkul a fájdalom,
ha felejt az ember...
Feledés, mind puha
köd
takar lelkünkre
szürkeséget,
s hoz mindennapi
szükséget,
könnyítve felednünk,
kit valaha szerettünk...
*
Álmodó csend
Fehér takaró alatt
csendes a táj.
Már nem is
hallgathatna ennél jobban.
Egy éjen át hullott
méteres hóban
minden meghal a
szívemben, ami fáj.
Kandalló tüzében
halkul az élet,
jégszívek lassan,
lassan olvadóban.
Álmok szállnak el a hamvadó
szóban,
lángokban ég el
fagyos jég-ítélet.
De most hirtelen egy
vad riadalom
ébred az éjszaka
csendes tüzénél,
árnyad tánca, képzelt
lassú vigalom.
Tűz színű álmom,
hajnal-orcád pírja,
izzó fahasábok
lángjai fényét,
s azt, hogy elmentél,
feledtetni bírja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése