Csukás István
Piroslik már a fűz
Piroslik már a fűz,
lebeg,
hintáztatják tavaszi
szelek,
borzongás fut a
vadvizek
bőrén, tavalyi nád
zizeg.
Kiderül, beborul
szertelen
a táj, mint iramló
életem,
megugrik, vad kanyart
vesz az út,
cammogó tél alól
kifut.
Kocog kócos bundájú
nyúl,
új nyomokat ízeket
tanul,
kitágult cimpákkal
szimatol;
lepkeként forog a
libatoll.
Ól fehérlik, korai
kacsák
habarják fecsegve a
pocsolyát,
dob-robaj: csikók
sűrű vére
kifröccsen, felfut
tiszta égre.
Piroslik már a fűz,
lobban,
szelíd bánat a
dalomban,
kaparászik könnyes
izgalom
szívemen, elszorult
torkomon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése