Bella István
Jaj, ősz!
Oá! – az őszriadt
lélek rikoltoz,
oá! – verődik csont a
csonthoz,
oá! – tapad hús a
húshoz,
vacog, bújna az ember
is –
Oá! – riad az ősz,
harangoz,
de bennem még fénylik
arcod,
és érzékeim: élni
riasztott
vadludak, nyaraik
keresik.
Zúgasd csak ősz,
jajos harangjaid!
Rianj fény! Ég!
Ha hajad megvakít,
minden jajom magadba
temeted.
És: nyár, nyár!
Meztelenül elomlik,
s nem a levegő:
lombtól lombig
gyűrűzik, gyújt
tekinteted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése