Leleszi Balázs Károly
Megjelent a
garabonciás diák
Ma hajnalban nyikorgó
kordéján megjelent szelesen az ősz, csámpásan, kócosan, utazótáskásan. Régi
tisztelője vagyok a vén garabonciás diáknak, ezért sétáim közben titokban meg
szoktam őt lesni, amint zsebre dugott kézzel fontoskodva jár-kel a csalitosban,
vagy mikor incselkedik a rigókkal, a cinkékkel, Isten kicsinyke munkásaival, a
telt hasú szőlőkkel, máskor meg jön mögöttem és hirtelen görbe vándorbotjával
hátba csap, no, mi a helyzet, mi a helyzet barátocskám, kérdezgeti, miközben
ködbe rejti szikár alakját és ócska citeráját pengeti, de úgy ám, de úgy, hogy
belevörösödnek, belesárgulnak hallatára a levelek s én, mint mondottam, régi
tisztelője vagyok uraságának, ezért bűbájos muzsikájáért némi aprót ejtettem
nagy illendően kajla szalmakalpagjába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése