Kaffka Margit - Kertben

Kaffka Margit

Kertben

Valamiért ez a sok rózsa
Úgy összeborzong, megremeg.
Könnyelmü, tarka violák is
Egymásnak csendet intenek.
Csitul a szellő, - lábhegyen csak
Kímélve, búsan közeleg, -
A legyintését féltve, óva,
Zajtalanul összefogózva,
Fogják fel néma levelek,
- Megilletődött őrszemek, -
Mik szegett fővel, sorra állnak
Ablakánál a kerti háznak...
Ott benn, - elgyötrött némaságnak
Kél hosszú, panaszos jaja,
Halkan, kisértőn, - mintha távol
Árnyak völgyéből hallszana,
Majd vergődő sikolyra válik,
Mint a lélekharang szava - - -
Ott benn - virágos kerti házban
Rettentő, fagyos elmulás van,
Az élet oda van, - oda.

A virágoknak asszonya,
Küzködve most haldoklik éppen
Egy férfi szivében.