Csoóri Sándor - Havazás

Csoóri Sándor

Havazás

   Órákon át a hó, csak a hó: erdők
fönnakadt szemefehérje,
vérágak: megpattant utak befelé, befelé.
   Csak a hó, csak a hó: hágók kitakart
szemérme, a fagyporlasztotta haza törmelékei
a számban, nevek a jég alól, a hegy mögül,
a kisemmizett temetőkből.
   Házak, fahidak zuzmara-koloncokkal,
százév-előtti szél,
százév-előtti hó: Adyt megszülő asszonyok
vászoninge a hegytetőkön.
   Csak a hó,
   csak a hó,
   órákon át
   és mindörökre –
A favágók baltája is havazik,
sasok időtlen szárnya, homloka.
   Csak a hó,
   csak a hó – –
Rigó dögökkel viselős föld, sziklás
szemedből kihullok – – hó vagyok, behavazlak.