Ficzura Ferenc - A fonnyadt napokat feledem

Ficzura Ferenc

A fonnyadt napokat feledem

Hiábavaló a sors ostroma,
most már mindennap arra gondolok:
a remény a tétlenség ostora,
már nem építek, így nem rombolok.
Ne tudd meg soha azt, hogy miért fájt
a semmiképpen a semmi képpel,
s mikor rosszat kívánok halld és lásd:
miként a minden jót, csakhogy érezz.
Avagy az ép, talán a nem éppel
bús vígságok víg halotti tora?
Eltorzult fény nyeli el a fénnyel,
de hiába, ha ilyen ostoba.
Már nem hiányzol, csak a mindenem
a mindennapok a semmi épen,
mikor a semmiség is küzdelem,
merthogy a semmi kép sem az éppen.
Még a semmiképp a semmi képpel
csapong, ágál örökké ellenem,
majd megnyugszom, egy új világképpel
a fonnyadt napokat feledem.