Kondra Katalin - Jégvihar

Kondra Katalin

Jégvihar

Gyűlődik északon
Ostorával csíkot vág
Felhők hátából
S megborzong a lég
Ijedten acéllá dermed
Színét váltva elernyed
Könnygyöngyöt perget
Csapzott sörényén az ég
Akár hullám marta
Elhagyott sziget
Remegő házakon
A bádogtető
S a gerendák alatta
Hüppögnek, mint
A sírásba kimerült
Alvó csecsemő
Nyögvenyelő szobák
Fala tűri, köhögő
Ablakok termelte
Vízfolyást
Felszálló pára után
A partra vetett ember
Elölről kezdi
A végelszámolást.