Kormányos Sándor
Sápadt csillagok
Hunyorgó sápadt
csillagok
fényétől űzve átfutok
a bennem ziháló csend
nyomán
terjengő sötét
éjszakán.
Árnyak rohannak itt
velem,
egyre növekvő félelem
borul fölém és mint a
kés
hasít belém a
rettegés.
Reszkető, űzött vad
vagyok,
az éjszakákon átfutok
s gyötrődve
lázas-céltalan
hajszolom tovább
önmagam..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése