Végh Sándor - Függöny az ablak előtt - betakarod álmaid

Végh Sándor

Függöny az ablak előtt – betakarod álmaid.

Halott már a világ. Nincs hatalma a szavaknak, pénzből szakadt kéj borzolja a jelen színpadát. Felejtsd hát el, mert reggel a rántottát a város mormoló hajnalában sütöd, kék ég még nem ontja hűvös fellegét, ám most itt a tél, megfagyasztja vágyaid, majd mérgezett almát nyom szádba, rágd hát, és pénzt adsz a gazdag memóriának. Nem kéri, magadtól adod, hiába van lelkedben ott az a fekete folt. Az még szürke volt, csak a homokot taposod, szív hangját hallgatod, mert ott dobbant abban a szép pocakban, majd csokit bontasz, és befalod. A taxi hiába áll meg, csak nézed, ahogy a percek futnak, tova szállnak, mert múlik, majd megint csak fizetsz. Álmaid boldog asszonya füzetet vált, történelemből jelesen diplomázik, Te fojtott kék jéggel takarod be álmaid, nem állsz az elefántcsonttorony bézs ablakában, mert elmégy munkába. Hazafelé veszel egy üveg bort.
Függöny az ablak előtt, elrejted végre vágyaid, nem is beszélsz, csak a füledbe dobog a hetvenes évek zenéi, most is úgy szól, mint akkor, teret váltasz, gyermeked skypeon beszél hozzád, és mondja, nem soká...
Halott már minden világ, a párhuzamos dimenziók sem vonzzák egymást, mert megint a politika beszéli tele fejed, hogy kit kéne szeretni vagy épp senkit sem; kezedben ott a pohár, épp olyan mint egy nyíló virág, majd mozdulsz és dobod, csattan az óriásplakáton, hisz utálod, ahogy vigyorog rád.
És újra reggel, már túl a vágyon, autódban ülsz, viszed világba a gyermeked, halk feledés múlatja mulatva emlékeid, hogy valamikor te is léteztél. Már nem vagy.
Függöny az ablak előtt. Betakarod álmaid.