Serfőző Attila
Kiáltó
Közbe-közbe nehéz
rongyokon hál,
siketcsöndű jégvermek hidegén,
a közöny fanyar nótát
komponál,
s tüdejéből
felszisszen
az örök twistigen.
Cseppre bontott Óceán
a lelke,
gyönyörkertbe tévedő
vadmadár,
csapdos, verdes
tökéletessége,
ráncolatlan ösztöne
még vasalt szóra vár.
*
Szapora ujja akkordot
keres,
egy meddőhányón
sírdogáló szívlapáton…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése