Fodor Ákos
Tűzvarázsének
Ruhástul úsztunk át a
tengeren,
szárny-rejtve
kúsztunk át a dzsungelen;
eszünk elől szökött
az értelem,
kemény utunk volt,
már-már végtelen.
mégis elértél s
elértem ide
hol együtt vagyunk-
itt a Világ Szíve!
Test - lélek végre
meztelen;
veled szállok ha
felrepülsz velem,
súly, kín, gond,
mind- mind a tűzé legyen!
Tűz ! Tűz!Tűz!
Múltat eméssz el
árnyakat űzz!
Láng, láng, láng fénye
legyen násziruhánk!
Tűzre a túlélt
kacatokkal:
poros
szokással,pókhálós szóval
fakult mosollyal,
rozsdás csókkal
- Tűzre, tűzre a
tűzrevalókkal!
Hadd lobogjon a
máglya,
égig érjen a lángja,
hogy földön, vízen,
az ég alatt
téged már mindig
lássalak.
Testünkben-
lelkünkben robban a Nap!
Izzik, ragyog az Örök
Pillanat!
Tűz!Tűz ! Tűz!
Múltat eméssz el
árnyakat űzz!
Láng, láng, láng
fénye legyen
násziruhánk!
Bennünk robban,lobban
a nap!
Ragyogj,Ragyogj:Örök
Pillanat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése