Hatházi Áron - mikor tagadlak

Hatházi Áron

mikor tagadlak

tudom
hogy már késő a (bűn)bánat
tudom
hogy mindent
megbocsátasz
amíg homlokom hársfaillatú
ujjaidtól
s amíg félszeg borostám
között riadt csöndek
honolnak

mesélj nekem
kérlek
a bozontos szélről
észak fenyői alatt
azzal hűtsd le arcom
vérömlött virányait

tárd ki mosolyoddal
szempilláimat
ragyogó nagy eged a tükör
benne nézem a szívem

mikor titkon formáltattam
csontjaimat húsom alá
bőrömet
rámvarrtad
láttalak én is
téged

engedd
hadd imádkozzam közel
magam hozzád
te türkiz Isten
te
hitemre sóvár nagy Úr

mikor tagadlak
ne halld