Baráth Sándor - Holnapi fény

Baráth Sándor

Holnapi fény

Várd a holnapot, hogy felragyog,
Reád ejti sugarát a Nap.
Múltadat bátran eldobhatod,
Szereteted, ami megmarad.
Szétgurult szavak a mondatok,
Mit szerelmünk talán egyberak.
Holdfényben szőtt nagy varázslatot,
Kifejezni nincsenek szavak.
Hidd el kedvesem, még nincs vége,
Ez nem elszabadult indulat.
Tündérmosolyod fényt hoz égre,
A gomolygó éjjel felszakad.
Hajnalpír, te szépeknek szépe,
Benned fürösztöm az arcomat.
A kedvesemmel, s várjuk végre,
Hogy a felkelő fény megmarad.