Fazekas Miklós
Várlak
Ahogy a Nap csillan a
nádon,
mit jégbörtönébe zárt
a Tél -
Ahogy az üveg-tiszta
páncél alatt
a tó tükrén táncol a
fény -
Ahogy a kis ibolya
várja még avar alatt bújva,
hogy jő e már a vén
égi vándor,
kinek mosolyától
ijedten, rianva fut a jég,
s a sárban, a tó
vizében élet mozdul,
apró lények
éledeznek, még meleget, még!
Ahogy szívedben a
Tavasz szerelemvirágot hajt,
úgy várlak én ott túl
a sarkon majd,
a nyárfa alatt, hol
Tőled azt a csókot kaptam
álmaimban -
gondolatban ....
S örökre ottmaradtam
- várlak Én!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése