Kósa Emese
Hidegben meleg
Morfiumként
hófoltokban lélegzik
a táj. január. az idő
ellopta a telet. gyermeki
mosolyomat. arcomra
ráncok fészkelik
be magukat. felszínre
öklendezik a kóbor
miérteket. így ötven
felett szirupos a víz.
átlagos kiszerelésben.
nincs jele az ébredésnek.
kelni kell. morfiumként
szívni a levegőt. levegőt!
élni sohasem elég.
a táj. január. az idő
ellopta a telet. gyermeki
mosolyomat. arcomra
ráncok fészkelik
be magukat. felszínre
öklendezik a kóbor
miérteket. így ötven
felett szirupos a víz.
átlagos kiszerelésben.
nincs jele az ébredésnek.
kelni kell. morfiumként
szívni a levegőt. levegőt!
élni sohasem elég.
*
Újévi (nem)fogadalom
azon gondolkodom,
hogy
újévi fogadalomként
nem fogadok meg semmit,
de azt nagyon. górcső alá
veszem a napokat. voltak
jók és kevésbé azok. el-
szálltak. akár a gondolat. be-
folyásolhatnék néhány
pillanatot. nem teszem meg.
ellenem szegülnének
szinte véletlen.
hallgatom a csendet,
ahogy egykedvűen
ketyeg.
újévi fogadalomként
nem fogadok meg semmit,
de azt nagyon. górcső alá
veszem a napokat. voltak
jók és kevésbé azok. el-
szálltak. akár a gondolat. be-
folyásolhatnék néhány
pillanatot. nem teszem meg.
ellenem szegülnének
szinte véletlen.
hallgatom a csendet,
ahogy egykedvűen
ketyeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése