Nagy Csaba /Gyémánt/ -

Nagy Csaba /Gyémánt/

Óév

 

Elmúlt ez is,
olyan szépen, lassan,
ahogy az égen
a hajnal csillag halad,
magával vitte
szép emlékeim,
csak a sóhaj maradt.

*

Már akkor

E gyönyörtől fénylő
tél
januári napján,
hogy itt lehetsz
lüktető szívem
csendes termeiben,
hol a délután is
tele
ígéretes,
tavaszok-kért fénnyel *

Januári kép

Hó nélkül fázik a rét.
A szürkeségben
a holt holt, az élő sem él.
Nem hittem volna,
hogy számomra
ez lesz a legszebb tél.
Alant már látom
a nyíló hóvirágot,
felszálló köd kavar
bíbor mámorálmot.
Képzelet rak elém
vágyvarázs-szőnyeget,
türelmetlen ütök
vasba fenyőszöget.
S még nem ismerlek,
játszva mondod, igaz
csalfa játék a tél,
te gyönyörű tavasz
míg eljössz,
hányszor sóhajtasz?